Sokszor hallom nőktől, hogy „a férjem nem beszél az érzéseiről”, vagy „az apám sosem mondta ki, mit érez”. És ilyenkor mindig megszorul bennem valami. Mert tudom, milyen nehéz ez. Tudom, milyen fájdalmas a csend. És azt is tudom, milyen sok férfi hordoz magában kimondatlan történeteket — generációk óta.
A férjem, András, most mégis kimondta. Nem hangosan. Nem harsányan. Hanem egy kis könyv formájában. Egy belső utazásról írt, amit sokáig még magának sem tudott megfogalmazni. És most, hogy ez a könyv elkészült, szeretném én is megosztani veletek, miért érzem fontosnak, hogy eljusson hozzátok.
Ez a könyv nem tanítás. Nem „férfiaknak szóló önsegítő kézikönyv”. Ez egy történet. Egy férfi története, aki próbálta jól csinálni — és közben rájött, hogy a legnagyobb erő abban van, ha végre őszintén szembenéz önmagával.
Ha nőként olvasod, talán magadra ismersz benne. Talán a párodat látod meg benne. Vagy az apádat. Vagy a gyermekedet. És talán megérted, miért olyan nehéz néha kapcsolódni — és miért olyan fontos, hogy mégis próbáljuk újra.
Ez a könyv számomra nem csak egy szöveg, hanem egy híd köztem és András között. Köztem és a múltam között. Köztem és azok között a nők között, akik nap mint nap keresik a választ: „hogyan lehetne másként?”
Ha szeretnéd elolvasni, most elérhetővé tettük e-könyv formájában. Ingyenesen letöltheted az alábbi oldalon:
Töltsd le az e-könyvet itt: A tér, ami beszél
És ha elolvastad, kérlek, írd meg nekünk, mit gondolsz. Mi volt az a mondat, ami megmaradt benned? Mi volt az a rész, ahol magadra ismertél? Mi hiányzott, amit szívesen látnál egy következő kiadásban?
Mert ez a könyv nem lezárt történet. Ez egy beszélgetés kezdete.